A karácsonyi vacsora főzése után férjem megjegyezte, hogy egy egész napos munkámat fél óra alatt megeszi a vendégsereg, vagy egy része el sem jön és akkor ennyi munkám kárba vész.
Én nagy szemekkel néztem és hallgattam ezt, és öröm töltött el, mivel tudatosult bennem, hogy én azért főztem, mert örömömet leltem benne. Az alkotás, teremtés örömét jelentette számomra a főzés. Hogy utána mi történik az étellel? Teljesen lényegtelen volt. Megmarad, vagy fél óra alatt elfogyasztják azt, amivel annyit dolgoztam? Mindegy. A lényeg, hogy a szenvedélyből való teremtés, alkotás volt ez a főzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése